Fia hazaérkezett a barátnőjével.
És képes volt megmutatni neki,ahogy felsértette a kezét.
Kicsi seb, de a vér ott volt rajta
Megfogta, és fia hagyta.
Elsötétedett a tekintete, a kezével egyre erősebben szorította fia ujját.
Az kikapta kezét anyja kezéből, de Őt hajtotta a vér utáni vágy, sötét tekintettel meredt fia szemébe.
Minden erejére szüksége volt,hogy ne vesse rá magát.
Fia pupillái gombostűfejnyire szűkültek, úgy nézett anyja szemébe.
Közben parancsoló hangon mindenkit elzavart.
A kisebb fiú pont akkor érkezett haza két haverjával, de rögtön felmérte,hogy mi folyik, így nem engedte be őket.
Ő elindult a nagyobb fia felé, az anyja hasába mélyesztette kinyújtott ujjait.
-Még így legyengülve is erősebb vagyok,mint te.
-Mi az,hogy legyengülve?
-Szerinted nincs legyengülve egy vámpír,ha nem jut vérhez?
Odalépett fiához,és megfogta a karját.
-Nem tagadhatod meg magadat,azt,ami vagy.
A végén belőled fog kitörni a vadállat,nem belőlem
Még utoljára fia keze felé kapott, erre fia elkapta a csuklóját,és megszorította.
-Mit képzelsz,kezet emelsz anyádra?
A kisebb fiú közéjük állt:
-Akkor most mindenki bemegy a szobájába,jó?
Így tettek, ám a nagyfiú anyja után ment, és bocsánatot kért.
-Miért tagadod meg magadat?
-Nem tudom megtenni sem a barátnőmmel, sem a testvéremmel.
-Nem is kell. Tedd meg velem,erősítsük egymást, hiszen te tettél vámpírrá. Ki fog törni belőled a vadállat. Tudod,hogy én sem bántanék senkit. És megkérlek,pitiáner sebekkel ne ingerelj engem, én nem tartóztatom meg magam, és nem is áll szándékomban. Persze ha nagy baj van, és ömlik belőled a vér, akkor segítek elállítani, és anyai ösztöneim törnének felszínre bennem, akkor szólj, de ilyen pitiáner dolgokkal ne ingerelj. Tudod nagyon jól ez olyan nekem,mint bikának a vörös posztó.
-Tudom. Bocsi.
Ezzel a téma le lett zárva.